Született: 1961. május 8., Newcastle upon Tye/Egyesült Királyság
Családi állapota: férjével, Joe-val boldog házasságban él
Leghíresebb filmjei: Sólymok, Üvöltő szelek, A fekete bársonyruha, Pasifogó, Dallamok szárnyán, Szerelmem szelleme, Tideland, Ahogy tetszik, Értelem és érzelem, Churchill háborúja
Díjai: 2 Oscar-jelölés, Golden Globe-díj, Emmy-jelölés, Színészek Céhe-jelölések, Tony-díj
Janet McTeer a brit Newcastle upon Tye-ban született, és Yorkban nőtt fel. Egy szigorú leányiskolában tanult, majd felvették a Királyi Dráma Akadémiára, és egyből a diploma után tárt karokkal várták az angol színházak. A színpadi sikerek után először a televíziózás felé kacsingatott. Játszott több tévéfilmben és sorozatban is, melyek közül a BBC-s Portrait of a Marriage és a The Governor voltak a legnagyobb sikerek. Első mozis szerepét a Diplomás örömlányban játszotta Sigourney Weaver és Michael Caine oldalán, majd A fekete bársonyruha következett Bob Peckkel és Geraldine Somerville-lel. Ez a tévéfilm Nemzetközi Emmyt nyert, és még jobban megismertette Janet McTeer tehetségét a világgal.
1992-ben Juliette Binoche és Ralph Fiennes mellett játszott az Üvöltő szelekben, majd Emma Thompson partnere volt A festőnő szerelmeiben. A filmes munkák mellett azonban mindig szakított időt a színházra is. Legnagyobb színházi sikerét Ibsen Nórájával aratta, melynek főszerepéért Angliában Laurence Olivier-díjat és a Színházi Kritikusok díját is elnyerte. A darabot ezután Amerikában, a Broadwayn is bemutatták, és McTeer itt is tarolt a szereppel, meg is kapta a színházi Oscart, a Tonyt.
Az előadások közben találkozott Gavin O'Connor rendezővel, aki megosztotta vele egyik régóta dédelgetett filmes tervét, egy egyedülálló anyáról szóló filmét, aki végigrángatja kislányát az Egyesült Államokon a tökéletes pasi után kutatva. Janet McTeernek megtetszett a sztori, és örömmel elvállalta a főszerepet. Az 1999-es Pasifogó óriási kritikai siker lett, megnyerte a Sundance Filmfesztivált, és McTeernek is hozott egy Golden Globe-díjat, plusz egy Oscar-jelölést.
Ezután egyre több mozis szerepet kapott Angliában és a tengerentúlon is. Játszott Aidan Quinn-nel a Dallamok szárnyánban, Jennifer Jason Leigh-jel A király élben, saját maga jegyezte a The Intended forgatókönyvét, melyben Brenda Ficker és Olympia Dukakis voltak a partnerei, és a kultrendező Terry Gilliam is őt kérte fel Tideland című tévéfilmjéhez. A filmes alakítások közben visszatért az angol tévésorozatokhoz, játszott A csodálatos Mrs. Pritchardban is és a Miss Marple szériában is, és természetesen a színháznak sem tudott hátat fordítani. A Mary Stuarttal először Angliában ért el sikereket, majd az amerikai premier után ismét begyűjtött egy Tony-jelölést is.
McTeer 2008-ban debütált a londoni West Enden Az öldöklés istene című darabban, amivel hamarosan ismét a New York-i Broadwayn találta magát (és melyből Polanski tavaly mozifilmet rendezett). Majd egy évvel később elvállalta Winston Churchill feleségének szerepét a Churchill háborúja című tévéfilmben, melyért Emmy- és Golde Globe-jelölést is kapott.
Következő nagy dobására eddig kellett várnunk. Az Albert Nobbs című filmben Glenn Close oldalán játszik egy olyan nőt, aki férfi ruhában, férfiként éli az életét, és feleségül is vette a nőt, akit szeret. Parádés alakítását nem győzi méltatni a szakma, és ezzel kiérdemelte harmadik Golden Globe-, és második Oscar-jelölését is a női mellékszereplők mezőnyében.
.jpg)
De Janet McTeer nem éri be idén ennyivel, hamarosan Daniel Radcliffe partnereként láthatjuk A fekete ruhás nő című horrorban, és ismét együtt játszik Glenn Close-zal is A hatalom hálójában sorozat utolsó évadában. A tehetséges színésznő tehát továbbra is megosztja az idejét a mozi, a tévé és a színház között, hiszen mindhárom nagy szerelme, és gyümölcsöző kapcsolat köti mindháromhoz. De addig jól is van ez így, amíg Janet McTeer kimagasló, egyedülálló és jellegzetes játéka egyre nagyobb közönséghez jut el. Róla ugyanis nem érdemes lemaradni.
Janet McTeer az egyetlen az idei Oscar-jelölt női mellékszereplők közül, akit már korábban is nominált az Akadémia. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a nevét többen ismernék, mint bármelyik másik jelöltét. Pedig a tehetséges brit színésznő a moziban, a színházban és a tévében is évtizedek óta bizonyítja tehetségét, és mindig képes emelni a tétet. Idén Glenn Close-zal játszott együtt az Albert Nobbsban, és nagyon sok kritikus szerint lejátszotta a vászonról a hollywoodi dámát. McTeernek azonban nem célja, hogy bárkit is lejátsszon a vászonról, ő az együttműködésben hisz, és abban, hogy azért kell kihoznia magából a maximumot, hogy ezzel a filmbéli partnereinek segítsen. Egy önzetlen dáma egyenesen Angliából.
Janet McTeer a brit Newcastle upon Tye-ban született, és Yorkban nőtt fel. Egy szigorú leányiskolában tanult, majd felvették a Királyi Dráma Akadémiára, és egyből a diploma után tárt karokkal várták az angol színházak. A színpadi sikerek után először a televíziózás felé kacsingatott. Játszott több tévéfilmben és sorozatban is, melyek közül a BBC-s Portrait of a Marriage és a The Governor voltak a legnagyobb sikerek. Első mozis szerepét a Diplomás örömlányban játszotta Sigourney Weaver és Michael Caine oldalán, majd A fekete bársonyruha következett Bob Peckkel és Geraldine Somerville-lel. Ez a tévéfilm Nemzetközi Emmyt nyert, és még jobban megismertette Janet McTeer tehetségét a világgal.
1992-ben Juliette Binoche és Ralph Fiennes mellett játszott az Üvöltő szelekben, majd Emma Thompson partnere volt A festőnő szerelmeiben. A filmes munkák mellett azonban mindig szakított időt a színházra is. Legnagyobb színházi sikerét Ibsen Nórájával aratta, melynek főszerepéért Angliában Laurence Olivier-díjat és a Színházi Kritikusok díját is elnyerte. A darabot ezután Amerikában, a Broadwayn is bemutatták, és McTeer itt is tarolt a szereppel, meg is kapta a színházi Oscart, a Tonyt.
Ezután egyre több mozis szerepet kapott Angliában és a tengerentúlon is. Játszott Aidan Quinn-nel a Dallamok szárnyánban, Jennifer Jason Leigh-jel A király élben, saját maga jegyezte a The Intended forgatókönyvét, melyben Brenda Ficker és Olympia Dukakis voltak a partnerei, és a kultrendező Terry Gilliam is őt kérte fel Tideland című tévéfilmjéhez. A filmes alakítások közben visszatért az angol tévésorozatokhoz, játszott A csodálatos Mrs. Pritchardban is és a Miss Marple szériában is, és természetesen a színháznak sem tudott hátat fordítani. A Mary Stuarttal először Angliában ért el sikereket, majd az amerikai premier után ismét begyűjtött egy Tony-jelölést is.
Következő nagy dobására eddig kellett várnunk. Az Albert Nobbs című filmben Glenn Close oldalán játszik egy olyan nőt, aki férfi ruhában, férfiként éli az életét, és feleségül is vette a nőt, akit szeret. Parádés alakítását nem győzi méltatni a szakma, és ezzel kiérdemelte harmadik Golden Globe-, és második Oscar-jelölését is a női mellékszereplők mezőnyében.
.jpg)
De jó tudni, hogy más is szereti őt. Én egyszerűen zseniálisnak tartom.
VálaszTörlésÉs a felsorolt filmek óta két újabb briliáns alakításának örülhetteka rajongók. A Parade's end-ben Sylvia anyjaként láthattuk, a White Queen c. TV sorozatban pedig Luxembourgi Jacquettát, (ismertebb nevén Woodville-t, Erzsébet anyját) formálta meg. Nekem mondjuk a Honourable Woman c. sorozatban is tetszik, bár maga a sorozat nem nagy kedvenc.