Rendezői jobb: Michel Hazanavicius

Michel Hazanavicius

Született: 1967. március 29., Párizs/Franciaország

Családi állapota: felesége az Oscar-jelölt Bérénice Bejo (két kisgyermekük van, egyik nincs még fél éves)

Leghíresebb filmjei: A félelem városa, Színésznő a feleségem, Lucky Luke és a Daltonok, OSS 117-Képtelen kémregény, The Artist-A némafilmes

Díjai: 3 Oscar-jelölés, 2 Golden Globe-jelölés, 3 BAFTA-jelölés, Rendezők Céhe-díj, Európai Filmdíj-jelölés

A Rendezők Céhének friss győztese, Michel Hazanavicius idén jó eséllyel pályázik az Oscarra, holott korábban még a szakavatott moziba járók is alig-alig ismerték a nevét. A rendező-forgatókönyvíró-színész-vágó, aki szívesen oszt szerepet feleségére, Bérénice Bejóra (akit ráadásul Oscar-jelöléshez is segített) negyedik nagyjátékfilmjével került be az Akadémia listájára és a köztudatba is. Nemcsak tengeren innen, de tengerentúlon is. 

Michel Hazanavicius egy francia zsidó családba született, melynek gyökerei Lengyelországba és Litvániába vezetnek vissza, innen a különös vezetéknév is. Famíliájában nem ő az egyetlen, aki a filmezés felé fordult, hiszen testvére, Serge színészként dolgozik Franciaországban. Mielőtt még Michel mozis rendező lett, 1988-ban elkezdett dolgozni a Canal+ tévés csatornánál, majd átnyergelt a reklámiparba, olyan cégeknek készített promóciós filmeket, mint a Reebok.
Első egészestés mozija egy tévéfilm volt, az 1993-as La Classe américane, amit Dominique Mézerette-tel közösen rendezett, és ami a Warner Bros. filmjeiből összeollózott farncianyelvű montázs volt.

Hazanavicius nemcsak a kamera mögött próbálta ki magát, több filmben színészként is feltűnt (A félelem városa, Színésznő a feleségem) apró mellékszerepekben. 1997-ben eljött az ideje az első mozis nagyjátékfilmjének, a Mes amis-nak, melyben testvére, Serge, játszotta a főszerepet. Ezután forgatókönyvíróként jegyezte a Lucky Luke és Daltonok című hozzánk is eljutott mozit, átütő rendezői sikerét pedig a nagysikerű kémparódiának, az OSS 117-nek köszönheti, melyben a The Artist két sztárja, Jean Deujardin és Bérénice Bejo játszották a főszerepeket. A film forgatókönyvírói César-jelölést hozott Hazanaviciusnak, aki a sikeren felbuzdulva 2009-ben folytatást is készített a történethez.

Miután bekerült a francia köztudatba, elkezdett dolgozni egy minden eddiginél nagyobb projekten, egy fekete-fehér némafilmen. Tervét először idegenkedve fogadták, pedig a célja nem az volt, hogy egy régimódi mozit készítsen, hanem az, hogy ennek a letűnt műfajnak a jegyeit, sajátosságait újítsa meg, és aktualizálja. Végül a Weinstein cég segítségével tető alá tudta hozni a filmet, mely a The Artist címet kapta, és amely versenyben volt a Cannes-i Filmfesztivál fődíjáért is (de kikapott Az élet fájától).

A hazai vereség után Hazanaviciusnak nem volt sok ideje bánkódni, az amerikai díjátadószezonban ugyanis egymás után vihette haza a különböző trófeákat,a  Golden Globe-ot, a Producerek Céhe-díját, a Rendezők Céhe-díját, ráadásul három Oscar-jelölést is szerzett magának rendezőként, forgatókönyvíróként és vágóként. És ha ez nem lenne elég,  szeptemberben megszületett Bérénice Bejótól második gyermeke is, így az atyai teendőkre is időt kellett szakítania. Hazanaviciusnak azonban mindez remekül megy, és most már a reflektorfényhez is hozzá szokott. Pislogás nélkül tűri, hogy vakuk ezrei villognak felé minden vörös szőnyeges felbukkanása során.

Hazanavicius legközelebb a Les Infidéles című filmet jegyzi rendezőként, hat másik direktor társaságában. A film főszereplője pedig nem más, mint Jean Dujardin. Azt gondolom, hogy az Oscar-jelölés, és egy esetleges díj nagyot lökhetne karrierjén, és hamarosan amerikai filmek rendezőjeként is találkozhatunk a nevével. És reménykedjünk, hogy Dujardint és Bejót is magával viszi majd a tengerentúlra.